Tornaszentandrás neves szülötte

Tornaszentandrás neves szülötte: Kalász Mihály Elek
Kalász Mihály Elek a régi Torna megyei Szentandráson (ma Tornaszentandrás) született 1905. október 5-én, jómódú parasztcsalád negyedik gyermekeként. Édesapja, Kalász András tíz évet szolgált fiatal korában az Amerikai Egyesült Államok hadseregében, mint lovas katona. Édesanyját Bellus Rozáliának hívták.
Gyermekük, miután szülőfalujában elvégezte az elemi népiskola négy osztályát, Kassán a premontrei rend gimnáziumába íratták be, ahol elvégezte a középiskola első három osztályát. A trianoni béke következtében azonban Kassán nem folytathatta tanulmányait, ezért 1920-21-es tanévtől Egerbe, a ciszterciek helybeli gimnáziumába járt. Minden tanévet "vastag betűs", ösztöndíjas tanulóként zárt. Különböző adományokban és jutalmakban részesült. Érettségi vizsgája jelesre sikerült.
Érettségi után jelentkezett és felvételt nyert 1925. augusztus 29.-én Zircen a ciszterci rendbe. 1926. augusztus 30-án letette, szintén Zircen, az egyszerű és 1930. június 21-én az ünnepélyes fogadalmat. 1930. július 6-án áldozópappá szentelték. Ezt követően még a fenti évben felvételt nyert a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karára, ahol 1932-ben történelem-latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett.
Ugyanebben az évben magyar művelődéstörténelemből doktori szigorlatot tett. Doktori értekezésének címe: A szentgotthárdi apátság birtokviszonyai és a ciszterci gazdálkodás a középkorban. Disszertációja a Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez című kiadványsorozatban látott napvilágot. Monográfiája bevezetőjében rövid összefoglalót adott a szentgotthárdi apátság alapításának történetéről.
Majd mondanivalóját tíz fejezetben fejezte ki:

  • Az apátság földrajzi viszonyai
  • Az apátsági birtokok kiépítése
  • A birtokok jogi helyzetének elemzése
  • Az apátság munkaerőviszonyai
  • A gazdálkodás ágazatainak feltárása
  • A gazdálkodással összefüggő pénzügyi helyzet bemutatása
  • Az apátság nagyobb vállalkozásainak ismertetése
  • Az apátsághoz tartozó jobbágyközségek bemutatása
  • Egy 1350-es földesúri per leírása, melyet az apátság folytatott a jobbágyaival
  • Az apátság kegyurainak bemutatása

A függelék az apátok, a rendtagok és a jobbágyok névsorát tartalmazza.
Kalász Elek eme írásával egyrészt ismerteti egy magyar középkori ciszterci apátsági birtokot, másrészt képet nyújt általában a ciszterci gazdálkodásról, mely első részletes és rendszeres bemutatása történelmi irodalmunkban. A munka nagy értéke a fönnmaradt szerzetes-, munkás testvér- és jobbágynevek közlése, a részletes bibliográfia és térkép, melyeknek nagy hasznát vehették a településtörténeti kutatások.
A középiskolai tanári oklevél megszerzése után egy évig, az 1932-33-as tanévben gyakorló tanár volt a fővárosban. A következő tanévben Szentgotthárdon hitoktató, majd jószágkormányzó és erdőfelügyelő. Miután munkáját kitűnően teljesítette, apátja 1937 nyarán kinevezte a rend budai gimnáziuma tanárának, emellett a budai ciszterplébánián segédlelkészként is működött. A gimnáziumban latint, történelmet, magyart, hit- és erkölcstant, földrajzot oktatott, valamint osztályfőnöki, jegyzői, cserkésztiszti feladatokat látott el.
A rend apátja 1942 nyarán gimnáziumi tanárként Bajára helyezte. A sokrétű intézményi feladatok ellátásán kívül a tanév során a helybeli középfokú Kertészeti Tanintézetben gazdaságtörténetet oktatott, valamint lelkipásztori feladatokat is ellátott. Részt vett a katonaság húsvéti gyóntatásában. Az iskolai szünidőben pedig szülőfaluja lelkipásztorának segített.
Az intézet 1942-1943-as évkönyvében látott napvilágot a többéves szorgos munkája eredményeképpen megírt: Vázlatok a magyar földön 800 éves ciszterci rend munkájáról című dolgozata.
A szokásos bevezető után mondanivalóját tizenkét fejezetben fejtette ki:

  • a napi zsolozsma központi szerepe a ciszterciek életében
  • a szerzetesek lelkipásztorkodó, tanítói tevékenysége
  • a cisztercieknek a tudományban, a művészetek fejlesztésében, a mindenkori uralkodók szolgálatában és a honvédelemben végzett tevékenysége
  • a rend tagjainak a szociális munka, a mezőgazdálkodás, az ipar és a kereskedelem terén végzett munkája
  • a ciszterci apácák élete

Munkáját a szakemberek oly nagyra értékelték, hogy később könyv alakban is napvilágot látott. Tanulmányát a rend történészei jelenleg is egyik alapmunkaként kezelik.
1944 nyarán apátja a rend székesfehérvári, Szent Istvánról elnevezett gimnáziumába helyezte. Amikor idekerült, már a Szovjetunió Vörös Hadseregének csapatai közeledtek Magyarország felé. Fél év múlva elérték Székesfehérvárt is. A város front alatti életében rendkívül talpraesetten viselkedett, majd aktívan részt vett a helyreállítási munkálatokban.
Életének új szakasza kezdődött az egri rendházba, ahová 1946 nyarán Endrédy Vendel apát helyezte. A gimnáziumban és a hozzá tartozó általános iskolában oktatott, az irodai munkákat is ő végezte. Tanított a helybeli Érseki Jogakadémián.
Az 1948-49-es tanévben az érseki Hittudományi Főiskola teológiai tanulmányokra előkészítő tanfolyamán oktatott. 1949 nyarán azonban, jelenleg ismeretlen okból, el kellett hagynia Egert. Ekkor szülőfalujába ment szüleihez, s ott a hétköznapokon fizikai munkát végzett, vasárnaponként pedig segített a helybeli plébánosnak. Szülőfalujában 1950 nyaráig tevékenykedett. Ekkor ismét Egerbe került, ahol a ciszterci plébánián működött. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, a közös túrákon mindig volt tábori mise, melynek keretében nevelte és oktatta egyházias, keresztény szellemben a diákokat.
Egy korabeli rendelet szerint el kellett hagynia a templomi lakását, így Ambrus Adrienn szüleihez költözött, ahol 1961 nyaráig viszonylag nyugodt körülmények között élhetett. Ekkor egy éjjel a rendőrség egyszerre házkutatást tartott az országban, így Egerben is. E házkutatás a ciszterci rend tagjainak politikai megfélemlítését és elnémítását szolgálta. Rendőrségi eljárás folyt Kalász Elek ellen is, amely Egerből történő kényszerű elköltöztetését eredményezte. A pannonhalmi Szociális Otthonba került és ott élt haláláig.
Kitartással gyűjtötte szülőhelyén tett látogatásai alkalmával annak történeti adatait, melyek felhasználásával számos történeti tárgyú előadást tartott a pannonhalmi Szociális Otthonban. Szülőföldjéhez haláláig melegen ragaszkodott. Még Pannonhalmáról is szülőfalujának Árpád-kori műemlék temploma foglalkoztatta. Szívósan küzdötte ki annak restaurálását az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőségen.
Halála előtt néhány évvel szülőfalujában érte kisebb agyvérzés, amiből felépült. Azonban az 1974. május 15-én kapott agyvérzést nem élte túl. Életének 69-ik, szerzetességének 49-ik, áldozópapságának 44-ik évében, 1974. május 20-án elhunyt. Beszentelésére 1974. május 30-án került sor a budapesti Farkasréti temetőben. Ezt követően június 4-én szülőfalujában, Tornaszentandráson helyezték örök nyugalomra, az Árpád-kori templom tövében, a négy évszázados hárs lábához.
E sír mementóként hirdeti értékes, nem mindennapi életútját.




© 2002 - 2017 Minden jog fenntartva! Me-NET Kft. Miskolc
A weboldalak tartalmának, képeinek másodközlése, felhasználása csak a tulajdonos írásos engedélyével lehetséges.